Balázs Béla

Író.

Balázs Béla, eredeti nevén Bauer Herbert (Szeged , 1884 - Budapest , 1949 ) költő , író , filmesztéta , filmrendező , filmfőiskolai tanár.
Születése után hat évvel családja Lőcsére költözött. Apja, Bauer Simon gimnáziumi tanár halála után anyjával (Léwy Eugénia) Szegedre települtek vissza, ahol a Vajda-házban laktak. 1902-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója volt. Az Eötvös Kollégiumban Kodály Zoltán szobatársa. 1906-ban, tanulmányai befejezése után külföldi tanulmányútra ment. A berlini egyetemen Simmel filozófia előadásait látogatta. Megírta első könyvét, a Halálesztétikát .
Költői pályája a A Holnap antológiában közölt verseivel indult (1908). Publikált a Nyugatban is. Korai esztétikai munkásságával, szecessziós mesejátékaival szerzett ismertséget. 1909-ben mutatták be első színpadi művét Doktor Szélpál Margit címmel. 1911-12-ben hosszabb időt töltött külföldön (Olaszország, Párizs, Berlin); megjelentek első verseskötetei.
1914-ben önkéntesként került a frontra, ahol megsebesült. 1916-ben jelent meg háborús naplója. 1919-ben tagja lett a Forradalmi Írók Direktóriumának, majd a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült. Több német és magyar nyelvű lap munkatársa volt, több német és magyar nyelvű kötete jelent meg. Napi- és hetilapokban színházi és filmkritikákat publikált, ezeket feldolgozva írta és jelentette meg 1925-ben filmesztétikai főművét, a Látható embert .
1926-tól 1930-ig Berlinben élt és dolgozott Erwin Piscator és Georg Wilhelm Pabst munkatársaként. Megismerkedett Leni Riefenstahllal , a színésznő több filmjének forgatókönyvírója lett.
Belépett a Német Kommunista Pártba. 1930 őszén a szovjet írók meghívására Moszkvába utazott, hogy filmet írjon és rendezzen a Magyar Tanácsköztársaságról. 1932-ben Moszkvában telepedett le, ahol a Filmfőiskola tanára lett. 1938-tól egy moszkvai magyar nyelvű folyóirat, az Új Hang főmunkatársa volt.
1945 után tért haza Budapestre, és itt folytatta filmszervezői, tanári és szerkesztői tevékenységét: vendégtanárként is működött Prágában és Rómában. Megjelent önéletrajzi regénye, az Álmodó Ifjúság. Nagy sikert aratott a forgatókönyvéből készült Valahol Európában , Radványi Géza rendezésében. Bár Kossuth-díjat kapott, 1948 után az addig vezető ideológiai szerepet játszó Lukács György félreállításával párhuzamosan őt is éles bírálatok érték állítólagos avantgárd szemlélete miatt. Elvesztette állásait, nem taníthatott a Színművészeti Főiskolán , műveit nem jelentették meg. Csak évtizedekkel halála után került életműve - különösen filmesztétikai munkássága - a méltó helyére. 1903-tól 1922-ig vezetett Naplója, erős kihagyásokkal csak 1982-ban jelenhetett meg. A forrásértékű, kultúrtörténeti jelentőségű teljes mű ma is kéziratban van.
1949-ben hunyt el, halálát agyvérzés okozta. Sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonjában van. 

Saját műve alapján, a librettójából készült a Kékszakállú herceg vára című opera, a Fából faragott királyfi című balett (Bartók Béla ), a Czinka Panna (Kodály Zoltán), valamint A Valahol Európában című film (Radványi Géza ). Maradandót alkotott a filmesztétika területén is.
Tiszteletére díjat alapítottak, melyet a nemzeti kulturális örökség minisztere adományoz a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenység, valamint művészi és tudományos teljesítmény elismerésére.