Kassai István

Kassai István zongoraművész vagyok, Budapesten születtem 1959. március 26-án.

1965-ben kezdtem el zongorázni tanulni Csákvári Ilonától, aki a weímari Liszt-növendék Aggházy Károly tanítványa volt az egykori Nemzeti Zenedében. Első nyilvános fellépésem 1966-ban volt.

1969-ben, miután hat év anyagát négy év alatt megtanultam, felvételt nyertem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol Kertész Lajos – a Tanárképző Főiskola későbbi tanszékvezetője, kiváló Bartók-játékos – volt a tanárom. Japáni útja alatt fél évet Ábrahám Marianne-nál tanultam.

1971-ben a csehszlovákiai Ušti nad Labem-i nemzetközi ifjúsági zongoraversenyen a 12/13 évesek kategóriájában II. díjat nyertem.

1972-ben ugyanott ugyanabban a kategóriában megnyertem az első díjat és a korkategóriák feletti legjobb interpretációért járó különdíjat is. Ugyanebben az évben játszottam először zenekarkísérettel (Haydn: D-dúr zongoraverseny), és tartottam első önálló hangversenyemet; ekkor 13 éves voltam.

1973-ban megkaptam a Chitz Klára-díjat, amelyet a Bartók Konzervatórium legjobb végzős növendékeinek osztanak ki. Ugyanebben az évben, 14 évesen felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre: 1945 óta senkit sem vettek fel ilyen fiatalon rendes hallgatónak a zongora szakra. Professzorom a legendás Kadosa Pál volt, tanársegédjeként Ránki Dezső tanított. Utóbbi gyakori koncert-útjai folytán egy-egy évet Jandó Jenőnél és Szegedi Anikónál, fél évet Dráfy Kálmánnál töltöttem, de alkalmanként Rados Ferenc, Kocsis Zoltán és Ferenczy György is foglalkozott velem.

1977-ben volt az első zeneakadémiai önálló hangversenyem, egy Prokofjev szerzői szólóest.

1978-ban felvettek a Dohnányi Ernő által alapított zeneakadémiai zongora művészképző tagozatra. Ugyanebben az évben megkaptam az ARTISJUS (Szerzői Jogvédő Hivatal) jutalmát is kortárs magyar zeneművek előadásáért.

1979-ben első díjat nyertem a Magyar Rádió zongoraversenyén, megkaptam a legjobb főiskolás versenyzőnek járó különdíjat is. (Kiss Gyula, Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Nagy Péter, később Király Csaba és Farkas Gábor nyert első díjat ezen a versenyen, amely mindössze hétszer került megrendezésre).

1979-ben volt első élő adású önálló estem, ugyanebben az évben játszottam először zenekarral rádióközvetítésben (Rachmaninov: Változtatok egy Paganini témára). Azóta a Magyar Rádióban rendszeresen fellépek. Mintegy kétórányi stúdiófelvételt és mintegy hatvanórányi élőadás és koncertfelvétel hanganyagát őrzi a Magyar Rádió előadásomban.

1979-80-ban a Zeneakadémián elnyertem a Bartókné Pászthori Ditta által alapított ösztöndíjat, amelyet a legjobb zeneakadémiai növendékek kapnak.

1981-ben játszottam először Cziffra György előtt Senlis-ban, 1982-86 közt a Cziffra Alapítvány hat gálaestjén léptem fel Magyarországon és Franciaországban.

1982-ben nyertem el a Zeneakadémián zongoraművészi diplomámat. Fél évet magánúton tanultam Solymos Péter zeneakadémiai tanár zongoraművésztől, a kiváló Debussy-játékostól.

1982-ben, 83-ban és 85-ben részt vettem Yvonne Lefébure júliusi kurzusain a franciaországi Saint-Germain-en-Laye-ban (Debussy szülővárosában), illetve Párizsban (Juillet Musical).

1982-ben megnyertem a párizsi Nemzetközi Debussy Zongoraverseny I. nagydíját harmincezer FFR. értékben. Ezen a versenyen csak 1980-ban és 1984-ben volt még mód indulni ezért a díjért, ám a zsűri akkor nem talált erre méltó versenyzőt.

1982-83-ban és 1983-84-ben a Kulturális Minisztériumtól alkotói támogatást kaptam a Debussy Versenyen elért eredményemért. Ez az ösztöndíj havonta egy vagy két hangverseny lehetőségét biztosította Magyarországon, ezzel lehetővé téve a fiatal művészeknek, hogy bekapcsolódhassanak a zenei életbe.

1983-84-ben a párizsi Conservatoire Européen de Musique-ben a világhírű Yvonne Lefébure professzor növendéke voltam. Az intézet mesterdiplomáját 1984-ben szereztem meg.

1984-ben a Kulturális Minisztérium az alkotói támogatást még franciaországi tartózkodásom alatt indoklás nélkül megvonta, ezzel kirekesztett koncertéletből. A Conservatoire legmagasabb fokozatú diplomájának megszerzését célzó második tanulmányi évre nem utazhattam ki. Egyben lehetetlenné tettek számomra mindenfajta elhelyezkedést a zenei életben a Zeneakadémiától a legkisebb vidéki zeneiskoláig. Hozzá kell tennem, hogy 1982, 1983 és 1985 júliusában valamint az 1983-84-es tanévben végzett franciaországi tanulmányaimhoz francia állami ösztöndíjat kaptam, egyébként szüleim támogattak, a magyarországi diktatúra illetékesei külföldi tanulmányaimat és utazásaimat nem finanszírozták.

1985-ben megkaptam az UNESCO Fonds International de l'Etnr'aíde Musicale díját. Ebben az évben indultam utoljára zenei versenyen (Bolzanoban, a nem-nyilvános selejtezőből kiestem). Sajnos, körülményeim drámai romlása miatt több versenyen már nem volt módom indulni. Mérlegem egy második és három első díj az öt indulásból.

1986-ban részt vettem Cziffra György első keszthelyi mesterkurzusán. Azóta egyedül dolgozom.

1986-ban megkaptam a Fondation de France Bonnaud-Chevillion-díját, amelyet a Conservatoire Européen de Musique két legjobb növendéke kapott háromévenként. Franciaországi tanulmányaimat azonban már nem folytathattam, mert professzorom időközben elhalálozott. Ugyanebben az évben a Liszt centenáriumon saját szervezésű Liszt estet adtam a budapesti Zeneakadémia kistermében, ahol szép számú közönség jelent meg, de a zenei élet mértékadói távollétükkel tüntettek.

1987-ben felkerültem a Fondation Cziffra szólistajegyzékére. Ebben az évben készíthettem el első rádiós stúdiófelvételemet (Beethoven: G-dúr szonáta op. 31 № 1), amely kevésbé a rám rótt szilencium, mint inkább a diktatúra elbizonytalanodását jelezte.

1987-től – alig másfél évnyi kihagyással – szinte kizárólag magyar zenével foglalkozom, a XIX. századi és a századfordulós romantikus zeneszerzői képezik szakterületemet. Műkedvelő zenetörténészként is tanulmányozom ezt a kort, ismeretterjesztő cikkeimet és tanulmányaimat országos napilapok, szakfolyóiratok és tanulmánykötetek közölték.

1988-ban, kényszerű hallgatás után készíthettem csak el első hanglemezeimet (Ernest Bloch – 1880–1959 – összes zongoraművének világelső felvételét a multinacionális Naxos cég megrendelésére), amit az óta már több, mint 30 követett (Bartók, Erkel, Hubay, Mosonyi, Volkmann és Weiner műveiből). Művészi tevékenységemet a lemezfelvételeknek rendelem alá.

1989 óta alapító elnökségi tagja vagyok az Erkel Ferenc Társaságnak, 1998-ban Hubay Jenő Társaság, 2000-ben a Lajtha László Társaság választott meg ugyancsak elnökségi taggá.

1990-ben megkaptam a Magyar Rádió Nívódíját Erkel Ferenc zongoraműveinek stúdiófelvételéért. Az Erkel Társaság 1990 óta évenkénti március 15-i gyulai élőadásban közvetített történelmi hangversenyein, később más helyszíneken is, számos ősbemutatót, hangversenytermi és újkori bemutatót játszottam, többek közt. Erkel, Mosonyi, Brahms, Dohnányi és Bartók művek bemutatóit.

1991-ben jelent meg a két CD-ből álló, Erkel Ferenc (1810–1893) zongora- és kamaraműveit, valamint operaátiratait tartalmazó összkiadásom a Naxos cégnél, amit az előző évben vettem fel Szecsődi Ferenc és Lukács Péter közreműködésével.

1993-95-ben közreadtam Cziffra György improvizációnak első kötetét, ezeknek a daraboknak jó részét hallás után, hangfelvételről kellett lejegyeznem, mert vagy egyáltalán nem készült kézirat, vagy a lejegyzés alkalmatlan volt a közreadásra. Sajnos a közreadást nem folytathattam, mert Cziffra György meghalt, és az özvegynek egészen sajátos fogalmai voltak a közreadó jogállásáról.

1995-től Mosonyi Mihály (1815–1870) műveinek kottakiadásán dolgozom, de eddig csak háromfüzetnyit tudtam kiadni a finanszírozási viszonyok sanyarú volta miatt, bár több füzetnyi előkészített anyagom várja a kiadást.

1997 tavaszától a Hungaroton Classic kiadónak készítek hanglemezeket, ebben az évben kezdtem el Hubay Jenő (1858–1937) összes hegedű-zongoraművének felvételét Szecsődi Ferenccel, illetve Weiner Leó (1885–1960) összes zongoraművének felvételét is.

1999-ben jelent meg a 6 CD-ből álló Mosonyi Mihály összes zongoraművét, négykezeseit és zongorás kamarazenéjét tartalmazó sorozatnak az utolsó albuma, amelyet 1992-7 közt vettünk fel és 1994-9 közt jelent meg a Naxos cégnél Körmendi Klára (zongora), Rásonyi Leila (hegedű) és Kiss-Domonkos Judit (cselló) közreműködésével.

2000-ben jelent meg a Hungaroton híres Bartók-összkiadásának kiegészítő albuma, amelyen én is közreműködtem három zongoradarab erejéig. Ezt az összkiadást a japán King Records cég is átvette, és eltérő borítókkal megjelentette, szintén 2000-ben.

2001-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntettek ki, amely a legmagasabb szakmai kitüntetés Magyarországon. Ebben az évben a Zene Világnapján a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenyén a Zeneakadémia nagytermében léptem fel Mosonyi Mihály első zenekari szerzői estjén, mint a Zongoraverseny szólistája; a hangversenyt az EBU 19 országának rádióadói élő adásban, illetve felvételről közvetítették.

2002-től láttam szükségét annak, hogy – egyelőre csak Magyarországon – bekapcsolódjak a koncertéletbe, azóta minden évben három-öt különböző műsort állítok össze, jellemzően a magyar zenetörténet remekeiből.

2003-ban az Editio Musica Budapest egy kötet erejéig meghívott, mint közreadót híres Liszt-kiadásába (II/15. kötet, Sulyok Imrével), amely addigi kottaközreadói tevékenységem szakmai elismerését jelezte. Ugyanebben az évben jelent meg Dohnányi kamaraműveit tartalmazó lemezem, amelyet az Auer Vonósnégyessel vettünk fel.

2004-ben jelent meg Volkmann Róbert (1815–1883) magyar vonatkozású zongoraműveiből készített válogatásom, amelyet az előző évben vettem fel.

2007-ben jelent meg Weiner Leó összes zongoraművének záró albuma. A négy CD-ből álló sorozatot 1997-2006 között vettem fel, és a Hungaroton adta ki 1998 és 2007 között. A négy kézre és két zongorára írott darabok mindkét szólamát – felhasználva a modern felvételi technika adta lehetőséget – én rögzítettem.

Ennek az évnek a nyarán mindkét szememet sikeresen megműtötték, aminek következtében hendikepem a zenei életben megszűnt.

2009-ben jelenik meg a sorozatzáró CD-je a tizenhárom albumos Hubay Jenő (1858–1937) összes hegedű-zongoraművét tartalmazó hangzó összkiadásunknak, amelyet Szecsődi Ferenccel vettünk fel 1997-2008 között a Hungaroton lemezkiadónak, és amely 1997 és 2009 közt jelent ill. jelenik meg. Ez volt a magyar hanglemezipar történetének eddigi legnagyobb vállalkozása, amelyet szólóművész elkezdett és be is fejezett.