Nyikolaj Vasziljevics Gogol

Ukrán származású orosz író. Az orosz irodalom klasszikusa, az orosz széppróza és drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja.

Hatása az orosz irodalomban:

Dosztojevszkijnek tulajdonítják a kijelentést: „Mi valamennyien Gogol Köpönyegéből bújtunk ki”. Nem tudni, Dosztojevszkij valóban mondott-e ilyet, de Gogol hatása az orosz irodalom nagy íróegyéniségeire nyilvánvaló. A városban szorongó kisember Gogollal kezdődött irodalmi ábrázolása Dosztojevszkij pályafutásának különösen az elején érezhető (Szegény emberek, A hasonmás). Alekszandr Osztrovszkij színdarabjai sokat köszönhetnek a gogoli komédiának, és Szaltikov-Scsedrin világa, vidéki földesurainak szatirikus rajza szintén Gogol hatását mutatja. A Holt lelkek el nem készült második részének földbirtokos-szereplője, Tyentyetnyikov Goncsarov Oblomovjában születik újjá. A kishivatalnok groteszk figurája a „hőse” Csehov több novellájának (legismertebb A csinovnyik halála).

A 20. században az orosz szimbolizmus képviselője, Andrej Belij is Gogolhoz nyúl vissza. Ilf és Petrov Tizenkét szék című regényének egyszerű anekdotára épülő kompozíciója a Holt lelkeket juttatja eszünkbe. „A legszervesebben azonban Bulgakov kapcsolódott Gogolhoz. (…) …színműveinek kettős, sőt hármas látószöge, az anekdoták, szerepcserék társadalmi körképpé emelése, a művész sajátos helyzetéről és végzetéről való töprengései egyaránt a gogoli eredmények alkotó elsajátítására utalnak. És végül valóban megírta a XX. századi Holt lelkeket, hiszen A Mester és Margarita lépten-nyomon Gogol remekére utal.